A lovak ápolása

A lóápoláson a gyakorlatban általában a kültakaró tisztogatását értjük. A lóápolás azon túl, hogy a kültakaró megtisztítását jelenti, alkalmas a ló és lovas kapcsolatának bensőséges elmélyítésére, a kedély- és egészségügyi állapot megfigyelésére. A bőr felhámja állandóan kopik, és az elhalt hámrészeket el kell távolítani. Az izzadás, a szennyeződések, a fedőszőrök váltása miatt az egészséges bőrlégzés elősegítése céljából igen fontos a rendszeres tisztántartás. A megfelelő bőrlégzés az anyagcserén kívül a szervezet hőszabályozásában is jelentős, ezért az ápoltság az egészség megőrzését is szolgálja. A lóápolás a takarmányozáshoz hasonlóan mindennapos tevékenységnek számít. A rendes napi ápolást a kialakult munkarend szerint, általában a reggeli abrakolás után, illetve a nyergelés vagy befogás előtt végezzük.

A lóápoláshoz szükséges alapvető eszközök: lóvakaró, ápoló kefe, gyökérkefe, farokfésű, törlőruha, törlőszivacs, patakaparó, tajtéklehúzó, nyíróolló . Használhatunk még: lóporszívót, patamosót, lófürdetőt, lószoláriumot, nyírógépet, fésűt, stb. Az ápolást a szőrzetre rakódott szennyeződés fellazításával kezdjük. Régebben keményre sodort széna- vagy szalmacsutakkal, vagy gyökérkefével alaposan végigdörzsölték a ló testét. A lóvakaróval a szőr ellenében körkörös mozdulatokkal lazítsuk fel a szőrzetre rakódott szennyeződéseket, majd azt az ápoló kefével, szőr mentén távolítsuk el. A fej tisztítására csak kefét és tiszta, puha ruhát használjunk. A kefével elölről hátrafelé simítsuk végig a szőrzetet, majd minden mozdulat után a kefét a vakarón áthúzva tisztítsuk meg. A vakaróban felgyülemlett szennyeződést (port), időnként – a lótól kissé távolabbi helyen – az állás mögött verjük ki. A lábakra rakódott szennyeződést gyökérkefével és szivaccsal távolítsuk el. A szennyeződést speciális porszívóval is eltávolíthatjuk. A hosszú farokszőrzetet és a sörényt durvább kefével tisztíthatjuk meg, majd sörény- és farokfésűvel átfésüljük. A természetes testnyílások (végbél, péra, vaszoratájék) tisztítására puha ruhát, szivacsot vagy egyszer használatos törlőkendőt használjunk. Végezetül a ló egész testét, szőrmentén egy ruhával töröljük simára. Az ápolás alkalmat ad arra is, hogy ellenőrizzük a patkók állapotát.

A ló használatának és ápolásának fontosságára és összetartozására is utal a következő mondás: „Aki csutakol – az lovagol, aki lovagol – az csutakol.”

A munkában lovunk – főleg meleg időben – könnyen megizzadhat. Lehetőleg úgy lovagoljunk vagy hajtsunk, hogy a ló az istállóba érve már megszáradjon. Ennek ellenére különösen a szerszám és a nyereg alatt felgyülemlett izzadtságot nedves ruhával vagy szivaccsal töröljük le, majd száradás után keféljük át és töröljük fényesre a szőrzetét.

Sáros időben a lábvégeket vízsugárral (patamosó) vagy vödörből mossuk le. A csüdsömör elkerülése érdekében a hosszú bokaszőrökből a vizet húzzuk ki.

Nyáron praktikus ápolási módszer a lovak mosása (lómosók) (150. kép) és fürdetése (úsztatása). Felhevült állapotban ne mossuk, illetve fürdessük a lovat. A víz hőmérséklete lehetőleg 18-20 C°-os legyen. A kültakarón maradt víz eltávolítására az ún. „tajtékkést” vagy tajtéklevonót használjuk. Fürdetés után felszáradásig még ne vigyük be a lovat az istállóba. Az állat felszárítására infralámpákat, lószoláriumot használhatunk.

Az utóbbi időben terjed a lovak szőrének nyírógéppel történő nyírása (kontúros nyírás, takarónyírás, vadásznyírás). Hidegvérű fajtáknál gyakran rövidre nyírják a sörényt és a hosszú bokaszőröket. Nyírás, fürdetés után vagy a használatban felhevült állatokat lótakaróval (vízálló, steppelt, polár, stb.) védhetjük a meghűlés ellen.