Ivarértség: 1 és 2 év között
Tenyészérettség: 3 és 4 év között
A kancák esetén a termékenységi idő átlagosan 12 és 15 év között van. A szexuális érettség teljesen szubjektív adat. Szaporodási szempontból fontos figyelembe venni, hogy a tenyészkanca megfelelő csontfelépítéssel rendelkezzen, megfelelő medence átmérője legyen az elléshez. Túl korai vemhesség akadályozza a növekedés végső szakaszának kiteljesedését, és a csontváz nem megfelelő felépítését tovább rontja a szoptatás.
A kanca jellegzetes szaporodási ciklussal rendelkezik, (február-július) monoösztruszos. A szaporodási aktivitást növeli a napi világos órák számának emelkedése (pozitív fényérzékenység). A peteérés általában 18-22 napig tart és a tavasz kezdetétől jelentkezik. Rendszertelen sárlás gyengébb peteéréssel ősszel és télen is jelentkezhet. A sárlási időszak 1 és 10-12 nap között van. A tüszőrepedés általában a peteérés végén következik be, jellemzően az éjszakai órákban. A petesejt leváláshoz a tüszőnek legalább 3 cm átmérőjűnek kell lennie.
A peteérés időpontjának a leghatékonyabb megállapítására próba méneket célszerű alkalmazni, így a termékenyítésnek nagyobb sikere lesz.
A sárlás alatti termékenységi állapot általában 8-12 napig tart. Ezt az időszakot használhatjuk ki termékenyítés céljából.
A vemhesség megfelelő ellenőrzése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy biztosítsuk az évenkénti ellést (egy csikó évente) és megállapíthassuk illetve közbe is avatkozhassunk ikerterhesség esetén.
Az embrió teljes beágyazódása a méhben más háziállatokhoz képest nagyon későn következik be: 95-105 nap.
A vemhesség átlagos időtartama 329-345 nap. Lehetséges a vemhesség további 10-15 nappal történő meghosszabbodása.
Az ellések döntő többsége az esti vagy éjszakai órákban következik be. Az ellés során a kitolás szakasza úgy tűnik, hogy a kanca döntésétől függ, és főleg a legteljesebb nyugalmi helyzet befolyásolja ebben. A csikó kitolása nagyon gyorsan történik, és gyakran magzatburokban esik ki. A méhlepény kb. egy órával később jelenik meg, illetve megjelenhet még egy jellemző képződmény, mely sejtekből és a húgyburok sóiból áll. A csikó súlya születéskor 40 és 60 kg között lehet, a fajtától függően.
A szoptatás optimális időtartama kb. 5 hónap, és a maximális tejtermelés napi 15-20 liter lehet.
A peteérési ciklus
Peteérési ciklusnak nevezzük azt az időszakot, ami két sárlás (ivarzás/oestrus) vagy peteérés között telik el. A kanca esetén a peteérési ciklus évszakhoz kötött. Ez azt jelenti, hogy a kanca 20-22 naponta sárlik, de nem az egész év alatt, mint a tehén, hanem főleg tavasszal (monooestrusos). A peteérési ciklus négy részre osztható: peteérést megelőző szakasz (pro oestrus), peteérés (ovulatio), peteérés középső szakasz (meso oestrus) , peteérés utáni szakasz. Ez a négy szakasz után a kanca esetén, mivel évszakhoz kötött a peteérés, olyan periódus következik, mely során az oestrus semmilyen jelen sem mutatkozik, és melyet nyugalmi állapotnak is nevezünk, ami gyakran a vemhesség tüneteit is mutatja. A nyugalmi időszak, a tenyésztési és környezeti viszonyok miatt, hosszú időn át, ősztől tavaszig tart.
Az ivarzás, négy naptól egy hétig terjedő ciklus. Sok kancánál előfordul, hogy a sárlás 10-12 napig is tart tavasszal, a hosszú nyugalmi időszakot követően.
A pubertás, vagyis az a kor, amikor a kanca ivarzani kezd, eléggé fajtától függő, de sok nőstény már egy éves kora előtt ivarzani kezd, és sajnos gyakran előfordul, hogy olyan korban ellenek, amikor még csak az első fedeztetésre kellene kerülniük.A egyes esetekben tehát gyors a szexuális érés folyamata, ez pedig arra sarkalhatja a tenyésztőket, hogy kihasználva a jelenséget, eggyel több csikóra tegyenek szert. Ez azonban összességében negatív hatású, mert rossz irányban befolyásolja a tenyészkanca fejlődését. Az első vemhesség a második életév betöltése után engedhető meg. A legjobb csikók szelekciója érdekében még jobb hároméves kor után.
Ez talán gazdasági szempontból nem túl előnyös, de a jobb eredmények elérésében a tenyésztőt a
Közintézmények is segítik, hiszen csak a legjobb kancáktól lehet megújítani a tenyésztésre kijelölt állatok állományát.
Az ivarzás nem mindig ciklikus és szabályos időtartamú, gyakran nem esik egybe a tényleges peteéréssel, és ez a tartási körülmények miatt van. És ha a tenyésztési terület meglehetősen változékony klímával rendelkezik, szintén hatással van egy olyan különösen időjárás-érzékeny állat peteérési folyamataira, mint a ló, mely esetén a központi idegrendszer tartja egyensúlyban a belső folyamatokat a környezeti hatások alapján.
Az ivarzási megnyilvánulások elmaradásának meglehetősen hosszú időszakát követően, a sárlás gyakran hirtelen jelentkezik, kettős peteéréssel, melyből két magzat keletkezik. Ez általában a kedvezőbb időjárás beköszöntekkor fordul elő, amikor az állatok kikerülnek a legelőkre késő tavasszal. Szerencsére ezek az ikercsikók ne kerülnek kihordásra, hanem még magzati korban egyik, vagy mindkettő felszívódik.
Kétségtelenül a tenyésztési körülmények javítása, az időjárási tényezőkön kívül, képes egyensúlyban tartani a nemi hormonok vezérelte funkciókat, ennek következtében javulhat a szaporodási teljesítmény is.
A termékenyítés
A kanca termékenyítése hasonlóan történik, mint a szarvasmarha esetén. Három technikát ismerünk: időzített fedezés, szabad fedezés és mesterséges termékenyítés.
Az időzített fedezés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a sárló kancát elviszik egy csődörhöz, melyet egy tenyésztőre bíztak. A csődör általában közintézményi tulajdonban van, de vannak magántulajdonban lévő csődörök is, melyek rendelkeznek a szükséges igazolásokkal, hogy harmadik fél részére is végezzenek fedeztetést.
Az időzített fedezés, mely ma a legelterjedtebb technika, nem mindig nyújt megfelelő eredményt. Sok kanca vissza ivarzik , és az okok azok lehetnek, amikről már az előző fejezetben szóltunk, vagyis a szabálytalan peteérési ciklusok. Az időzített fedezésnél nem mindig sikerül megtalálni a peteérés megfelelő pillanatát, ami az optimális időpont az ugratáshoz.
Általában a peteérés a kancánál, a többi emlőstől eltérően , az ivarzás közepén következik be.
A tenyésztők ráadásul általában a tehén nemi magatartását veszik alapul, ami viszont teljesen más. A kancát gyakran már akkor elviszik a csődörhöz, amikor még éppen csak elkezdte az ivarzás jeleit mutatni, megtörténik, gyakran erővel a fedezés, ami egyben a csődört is túlterheli. Az eredmény az, hogy a kanca ismételten sárlik, melyet hosszú nyugalmi időszak követ, és ezt tévesen vemhességnek vélik.
Egy egyszerű szabály a fedeztető állomások tevékenységének jobb szabályozására az lehetne, hogy a kanca gazdája telefonon értesíti a csődör tenyésztőjét a sárlás kezdetekor, és ha ismert a sárlás időtartama, annak második felében viszi el a kancát a ménhez: ezután legalább két fedeztetés szükséges, huszonnégy és harminchat óra közötti szünet után.
Azoknál a fedeztető állomásoknál, ahol naponta van lehetőség állatorvosi vizsgálatra, a fedeztetések programozását érdemes a petefészkek vizsgálata alapján meghatározni. Ily módon járva el, sikerül 70%-os vemhességi arányt elérni az ellést követő ivarzás során fedeztetett összes kanca számát tekintve, és bár ez az eredmény nem hasonlítható a szabad fedezés során elért 90%-os értékhez, az időzített fedezésnél jó eredménynek számít.
Ha már itt tartunk, érdemes pár szót szólni az ellést követő sárlás során végzett fedeztetés gyakorlatáról. Ez a technika nagyon elterjedt a lótenyésztők körében.
Ezzel a szaporítási technikával a kancát 8-12 nappal az ellés után viszik el a csődörhöz. A tenyésztők tapasztalatból tudják, hogy a kanca az ellést követően nagyon hamar kezd sárlani, és ha ebben az időszakban marad vemhes, az időmegtakarítást jelent a vemhesség szempontjából. Fontos azonban emlékeztetni rá, hogy bár a petefészek, a vemhesség alatti nyugalomban töltött hosszú hónapok után ismét működni kezd, és meglehetősen gyorsan beérik egy vagy két petesejt, a méh ezzel szemben csak hosszabb idő után nyeri vissza rendes állapotát: húsz és harminc nap között.
A kanca esetén, bár a méh még nem áll teljesen készen, létrejöhet a vemhesség, de százalékosan ennek kisebb az esélye, mint az ellést követő 20-30 nap után végzett fedeztetések esetén.
Az ellést követő tüzelést akkor lehet eredményesen kihasználni, ha betartunk két egyszerű szabályt: a tenyésztőnek a lehető leghamarabb jelentenie kell az állatorvos felé a kiscsikó megszületését; az állatorvos az ellést követő egy héten belül rögzíti az utód adatait, nemét, színét, súlyát, stb.; ezeket az adatokat továbbítani kell a tenyésztők Szövetségéhez a törzskönyvezéshez, illetve az anyai és apai ág elismeréséhez.
A fenti műveletekkel egyidejűleg az állatorvos ellenőrzi a kanca egészségi állapotát, majd méhnyak tesztet végez, melyet elküld laboratóriumba a bakteriológiai vizsgálatokra a méh egészségi állapotát kiderítendő. Ennek a vizsgálatnak az eredményei alapján, melyeket 48-72 órán belül kaphatunk meg, a kancát el lehet vinni a csődörhöz az ellést követő sárlás alatt, a megfelelő egészségügyi okmányok kíséretében.
Gyakran megfigyeltük, hogy amennyiben a laboratóriumi vizsgálat eredménye nem volt kedvező, elegendő volt néhány napot várni és megismételni a bakteriológiai vizsgálatot, hogy azt lássuk, minden visszatért a normális állapotába. A kanca méhe, szabályos vemhesség és ellés után, gyakran önmagát fertőtleníti, bármiféle terápiás beavatkozás nélkül. A szabad fedezés a kancák szabadon engedésével történik, egy tágas lekerített területen belül, ahol együtt vannak a csődörrel.
Megállapíthatjuk, hogy tapasztalataink alapján a szabad fedezés gyakorlata már nem igen elterjedt, de néhány helyen még alkalmazzák. Általában egy csődörre 25-30 kanca jut és a számukra elegendő nagyságú területet kell lekeríteni. Minden egyednek rendelkeznie kell megfelelő egészségügyi bizonyítvánnyal, mielőtt bekerülnek a lezárt területre, ezzel megakadályozhatjuk a fertőző és ragályos betegségek terjedését.
A kanca mesterséges termékenyítése
Bár a mesterséges termékenyítés elég korán 1770-es években született meg, egészen 1914-ig kellet várni arra, hogy az állattenyésztés tudománya újabb eredménnyel gazdagodjon ezen a téren. Abban az évben Giuseppe Amantea dolgozott ki egy speciális eszközt, melyet ma világszerte mesterséges vaginaként ismernek, és mely alapvető eszköze az állatok hímivarsejtjeinek gyűjtésére, és melyet a lovak esetén is alkalmaznak..
Hazánkban az első világháborút követően már volt mesterséges termékenyítés. A következő években is fontos volt a katonai állatorvosi testület közreműködése, egészen a harmincas évek közepéig, amikor Telesforo Binadonna érdemeképpen, aki alapítója volt egyebek között a híres "Lazzaro Spallanzani" Intézetnek, első a maga nemében Európában és számos Európán kívüli országban, a lovak mesterséges termékenyítése is kikerült a túlnyomórészt tudományos-katonai érdeklődés korlátai közül, és alkalmazásra került a mezőgazdasági célú tenyésztésben is.
A katonaság azért érdeklődött már a század eleje óta a lovak mesterséges termékenyítése iránt, mert Magyországon a lószaporulat nem volt elegendő.
Jó 39.000 egyedet, elsősorban a hadseregnek szánt hátaslovat importáltak csak 1900-ban.
Bonadonna és munkatársai ígéretes közreműködése után, a második világháború lelassította és részben ki is oltotta az érdeklődést a lovak mesterséges ermékenyítése iránt.
A háború utáni években az érdeklődés középpontjába a marhatenyésztés került, míg a lótenyésztés fokozatosan háttérbe szorult, a mezőgazdaság egyre növekvő motorizáltságával párhuzamosan, kivéve a kifejezetten versenysport célokra szánt fajtákat.
A hatvanas évek közepétől a lótenyésztés fejlesztését szolgáló tartományi Intézetek tevékenysége újraértékelődött, annak érdekében, hogy megóvják és feljavítsák az egyes területeken jellemző lófajtákat. Megújult az érdeklődés a ló iránt, mely már nem mezőgazdasági vagy katonai célokat szolgált, hanem szabadidős tevékenységeket, a lovas turizmust, és természetesen a hústermelést is.
Az állatorvosok is friss lelkesedéssel fordultak a lovakhoz, melyet mindig is sokkal nagyobb előszeretettel tanulmányoztak, mint más állatfajokat.
Ennek ellenére a mesterséges termékenyítés a ló esetében, a területen végbement technikai fejlődés ellenére, jelenleg még kevéssé alkalmazott a magyar lótenyésztésben, kivéve talán néhány fajtát.
Eltekintve most a termékenyítő anyag előkészítésének folyamatától, mely immár minden tekintetben megfelelő technikai színvonalon áll, elsősorban a kutatóintézmények közötti megfelelő kapcsolatot hiányoljuk, mint az Egyetemek és tenyésztési központok, a lótenyésztés fejlesztéséért felelős Intézetek, a tenyésztői Szövetségek, a fajta Szövetségek. Mindegyik féltékeny a saját önállóságára, és a tárgyban a megfelelő szabályozás még mindig fennálló hiánya odavezetett, hogy az utóbbi években végzett kisszámú mesterséges termékenyítésre úgy tekintenek, mint tudományos kísérletre, és nem pedig úgy, ahogyan az az európai és Európán kívüli országok többségében történik, mint olyan gyakorlati alkalmazásra, mely kiegészíti és még értékesebbé teszi a természetes szaporodást.
1987-ben Európában és az USA-ban több, mint 186.000 kancát termékenyítettek meg, ebből 170.000 volt a friss, 10.000 a hűtött és 1.600 a fagyasztott hímivarsejttel történő termékenyítés aránya. Magyarországon, az 1988-ban csak a lótenyésztés fejlesztéséért felelős Intézetekben végzett fedezéseket figyelembe véve, 15.047 kancából csak 255 volt a mesterséges megtermékenyítés aránya, tehát 1,6%.
Ha ehhez hozzávesszük azoknak a kancáknak a számát, melyeket a gyakran nyilvános fedeztetési engedéllyel nem rendelkező magántulajdonos tenyésztő telephelyén termékenyítenek meg, és ezek vannak többségben, a mesterséges megtermékenyítés aránya tovább csökken. Ezen kívül, ha figyelembe vesszük az engedélyezett termékenyítések számán felül, a legalább akkora mennyiséget kitevő magáncélú és így nem bejelentett termékenyítések számát is, akkor még nagyon messze vagyunk az USA-ban végzett megtermékenyítéseken belüli 56%-os aránytól, illetve hogy európai példát is említsünk, a finnországi 58%-os aránytól.
A vemhesség
A vemhesség a lovak esetén 340 napig tart. A vemhesség hosszúsága függ a fajtától és a magzat nemétől is. A vemhesség az esetek többségében problémamentesen zajlik le. A kancák nagy része a vemhesség idejének jelentős részét tölti a legelőkön, májustól novemberig, és ha az időjárás jó volt és az esők lehetővé tették a legelnivaló erőteljes növekedését, a kancának nincs szüksége kiegészítő táplálékra.
Két olyan momentuma van a vemhességnek, melynek különös figyelmet kell szentelni. Az első a vemhesség 60-70 napjáig tart, a második ilyen időszak a hatodik hónaptól a nyolcadik hónapig terjed.
A méhlepény, melynek feladata a magzat táplálása, a kancák esetén a vemhesség második hónapjától kezd működni, ezért az ezt megelőző időszakban az embrió "beágyazódása" az anyaméhben még nem teljes. Ez időszak alatt az embrió táplálékát elsősorban a méh nyálkahártyája által kiválasztott anyagból az úgynevezett méhtejből nyeri.
Fertőzés vagy egyéb okok miatt könnyen előfordulhat, hogy a petesejt vagy később a magzat felszívódik vagy kilökődik. Mivel nagyon kicsi, a tenyésztő ezt általában nem veszi észre, és abban a hiszemben viszi ki az állatot a legelőre, hogy az vemhes. Hogy példát hozzunk arra, hogyan fordulhat elő az embrió felszívódása vagy kilökődése, említsük meg a tenyésztési körülményeket.
Általában a kancát a tavasz elején termékenyítik meg, amikor a legelő még nem áll készen, és a tápláléka túlnyomórészt széna. Sok kancát 30-40 nappal a fedezés után, amikor, ahogy mondani szokták, elutasítja a csődörrel a párosodást, vemhesnek tekintenek és kiviszik a legelőre. Így durva váltással a sötét istállóból és a száraz étrendről átkerülnek a fénybe és a zöld eleség mellé. Ezek az ideális körülmények, a magas vitamintartalmat és részben a fűféleségek ösztrogéntartalmát is figyelembe véve, mely elindítja a petében a működési folyamatokat, az ösztrogénszint megemelkedésével a pete beágyazódását nehezítik.
Ily módon előidézzük a vetélést kiváltó okokat.
Sokszor fordult elő, hogy a vemhességük első két hónapja alatt vizsgáltunk meg lovakat, melyek elfogadták a hím közeledését, ezért úgy gondolták, nincs bennük kiscsikó. Szerencsére a vizsgálat segített megelőzni egy vetélést. Ennek oka nagyon gyakran a táplálkozásban keresendő. Nem csak a zöldtakarmány, főleg a fűfélék és hüvelyesek okoznak ösztrogénszint emelkedést, hanem a széna is, ha nem tárolták megfelelően és penésznyomokat tartalmaz.
A vetélést elősegítő körülmények kialakulását a tenyésztő úgy akadályozhatja meg, ha idejében elkezd az állat etetésére szánt széna közé zöldtakarmányt keverni, mielőtt a ló legelni mehet. Ily módon a vitamin-hormon egyensúly, mely a vemhességet védi, nem szenved hirtelen változásokat. Ez okozhatja azt, hogy a ló időlegesen elutasítja a szénát, mint alaptáplálékot, a táplálék korlátozása előnyös is lehet az emésztőrendszer és az egész szervezet számára.
A hetedik hónap tájékán egy újabb olyan időszak veszi kezdetét, mely során kialakulhatnak a kanca vetélését előidéző körülmények. A vemhességnek ebben az időszakában a placenta védőereje lecsökken a méh mozgásával szemben. Ilyenkor lecsökken a progeszteron, melyet kezdetben a pete választ ki, később pedig a placenta. A progeszteron csökkenti a méhösszehúzódások erejét és elősegíti az anya és a magzat közötti véráramot. A vemhesség hetedik hónapja körül csökken a progeszteron, míg nő az ösztrogén mennyisége, amelynek éppen ellentétes a hatása a progeszteronhoz képest, és a méh összehúzódását, illetve a magzat kilökődését segíti elő.
Ebben az időszakban különösen óvni kell a vemhes kancát minden olyan körülménytől, mely potenciálisan vetélést válthat ki. Influenza jellegű betegségek esetén érdemes például felhívni az állatorvos figyelmét arra, hogy a kanca a vemhességnek ebben a szakaszában van, és így az orvos elrendelheti a vetélést megelőző kezelést.
A vemhesség legutolsó időszakában nem tanácsos a kancát elkülöníteni megszokott istálló vagy box társaitól, illetve új egyedek közé helyezni, ahogy kerülendő a járművel való hosszú ideig tartó szállítás is. Rövid szakaszokra inkább érdemes lábon elvinni.
A táplálkozásban sem szabad hirtelen változásoknak kitenni, ha nincs elegendő zöldtakarmány, adjunk A és D vitamint az állatnak, melyek olyan anyagok, amelyek növelik az olyan hormonok tevékenységét, mint a progeszteron, amely különösen hasznos a vemhesség alatt. Végül elmondhatjuk, hogy a vemhesség végén, bár kerülni kell minden stressz helyzetet, ajánlatos naponta megsétáltatni a lovat. A vemhesség nem akadályozza a kanca használatát, de a hatodik hónap után mérsékelten vehető igénybe lovaglásra vagy igavonásra.
Az ellés
Az ellés, mely a kiscsikó világra jöttével és a méhlepény kilökődésével ér véget, a vemhesség hosszú időszaka után, amely nem okoz különösebb nehézséget.
A kanca gazdája számára azonban az ellés mindig nagyobb izgalmat okoz, mint például a szarvasmarha esetén.
A csikó születése fontos a gazdaság gazdálkodása szempontjából, de legalább ennyire fontos érzelmi szempontból, az a különleges szeretet miatt, mely az embert a lóhoz köti, és melynél talán csak a kutyával kialakított kötelék erősebb.
Az ember és ló barátsága a kiscsikó megszületésekor ismét megmutatkozik.
Amikor csikó születik, a hír gyorsan terjed a szomszédságban, és mindenki sietve érdeklődik az anya egészségi állapotáról, az utód kinézetéről és neméről. A csikó néhány napig a család érdeklődésének középpontjában áll, főleg a gyerekek körében.
A ló esetén az ellést három részre oszthatjuk: előkészület vagy vajúdás, kitolási szakasza és végül a méhlepény kilökődése.
Az előkészítő szakasz az ellést megelőző néhány nappal kezdődik, jellemzője a medence kötőszövetinek ellazulása, a vulva és az emlők megnagyobbodása. A megnagyobbodott emlők előre állnak, és a bőr alatti folyadék felhalmozódása, ödémája, akár az egész hasi tájékra kiterjedhet.
Az ellést megelőző utolsó 36-48 órában spontán módon anyatej jelenhet meg az emlőkön, melynek állaga sűrű és ragacsos; a mellbimbók végén ilyenkor a méhviaszra emlékeztető sárgás kupak alakul ki. Ez egyértelműen jelzi, hogy a kanca közel van az elléshez.
A vajúdás során a kancának a legnagyobb nyugalmat kell biztosítani, elegendően nagy és tiszta helyiségben szabadon kell hagyni. Minden ló, de főleg az idegrendszerileg érzékenyebb fajták, bár testalkata nem erre utal a hangsúlyozott fejjel, képes befolyásolni és késleltetni a vajúdás lefolyását.
A magzat kitolása egy hormon tevékenységének következménye, melynek neve oxitocin, és melyet az agyalapi mirigy választ ki.
Az oxitocin feladata a vérbe kerülve, hogy összehúzódásra kényszerítse a méhet, így megkönnyíti a magzat, és később a placenta kitolását. Amennyiben valami megzavarja a kancát, fékezheti az összehúzódásokat és így késleltetheti a kitolást, de ez súlyosan károsíthatja a magzatot.
Az ellés során a kitolás szakaszát ma már távolról is ellenőrizhetjük, anélkül, hogy zavarnánk a kancát. Kihasználva azt a jelenséget, hogy az anyaállat a kitolás során, amikor a magzat a méh utolsó szakaszába, azaz a méhnyakba kerül, izzadni kezd a nyakánál és a vállainál, egy kis fémlapot szokás erősíteni egy bőrszíj segítségével a ló nyakára. Általában ezt azon az estén teszik meg, amikor már látszanak a közeledő ellés jelei és arra az éjszakára várható az ellés maga. A fémlemez gyakorlatilag villanykapcsolóként működik, és a kapcsolást a verejtékben található sós vegyület időzi elő. A lemez drótok segítségével kapcsolódik egy kis jeladó rádiókészülékhez, mely elemmel működik, és szintén a ló nyakára kell rögzíteni.
A jeladó a jelet egy vevőkészülékhez sugározza, néhány száz méter távolságra, ahol a gazdát fény- és hangjelzés figyelmezteti, hogy a kanca éppen most hozza világra utódját. Sok olyan istállóban, ahol értékes lovakat tartanak, már régóta alkalmazzák ezt a rendszert az ellés ellenőrzésére. Egy közönséges vágóállatnak nevelt csikó megmentése is meghozza azonban a befektetést, melyet a készülék megvásárlása jelent.
Mivel általában egy vagy két kancát tart egy gazda, ritkán ennél többet, ilyen készülékeket a fedeztető állomásokon lehetne tárolni. Ezek aztán kikölcsönöznék a tenyésztőknek arra a rövid időre, amíg a gazdaság területén az anyaállat ellése folyik. Néhány kanca esetén végeztünk olyan kísérletet, hogy zártláncú ipari televízión keresztül figyeltük az ellést, 100 méter távolságból, és a boxot valamint a gazda a házát kábellel kapcsoltuk össze. A boxban elhelyeztünk egy kis kamerát, mely alacsony fényviszonyok mellett is működött. A hordozható szerkezet ára nem túl magas, és a közelmúltban kikölcsönöztük a berendezést egy tenyésztő számára egy olyan kanca miatt, melynél különösen szükséges volt az ellést kontrollálása.
Míg az előkészítő szakasz egy napig is tarthat, sőt még tovább is, a kitolás szakasza, mikor a magzat már a szülőcsatorna legutolsó szakaszába került, néhány percig tart. Általában 15 percen belül világra jön a csikó, és a placenta kilökődése is megtörténik, röviddel ezután. Két órán belül lezárul az ellés, a csikó világra jöttével, majd a placenta kilökődésével.
Fontos körülmény, melyet meg kell említeni, és a tenyésztőnek is tudnia kell, hogy a kanca nem eszi meg a méhlepényt. A méhlepényt általában a húsevők, a sertések és nagyrészt a tehenek is megeszik, főleg ha szabadban vannak tartva.
Ritkán merülnek fel akadályok az ellés természetes lefolyását illetően. A méhlepény visszatartása is ritkán fordul elő, elsősorban idősebb lovaknál lehetséges, illetve elhízott egyedeknél, vagy vetélés után, valamint koraszülés esetén.
A méhlepény mesterséges eltávolítása nem okoz nagyobb nehézséget, mint a tehenek esetében, de a lónál nagyobb figyelemmel és körültekintéssel kell eljárni a beavatkozást követően, hogy megelőzzük a fertőzéses és toxikus komplikációkat, melyek egyes esetekben az állat halálát is okozhatják.
A méhlepény kilökődésével befejeződik az ellés, és a tenyésztő feladata innentől az, hogy az anyaállat és a csikó jó egészségi állapotnak örvendjen, valamint hogy a szoptatás minden nehézség nélkül elkezdődjön.
A csikó, főleg ha a legelőn jön világra, már közvetlenül a megszületését követően élénk, és ez segíti az első magához vett tej, az úgynevezett föccstej megemésztését és a magzatszurok ürítését.
Magzatszuroknak azt a székletanyagot nevezzük, mely a kiscsikó emésztőrendszerében keletkezik a méhen belüli tartózkodása során.
Ennek a székletnek az ürítése a csikó esetén nagyobb nehézséget okoz, mint a borjúnál. Mivel a csikó bélrendszere hosszabb, nagyobb mennyiségű magzatszurok halmozódik fel benne, és ehhez még az is hozzájárul, hogy a lovak esetén a vemhesség kb. két hónappal hosszabb, mint a szarvasmarhánál.
Amennyiben nehézségek lépnek fel a magzatszurok ürítésével kapcsolatban az ellést követő néhány órán belül, a csikó nyugtalanná válik, a hasa alá rúg, felugrik és lefekszik, valamint szinte minden esetben verejtékezik a nyakán és az oldalán. Ebben az esetben érdemes beöntést alkalmazni és meg kell tisztítani a végbél utolsó szakaszát síkosítóval bekent kesztyűbe bújtatott ujjal. Ezzel a művelettel megszabadítjuk a végbelet a magzatszurok sötét sárga megkeményedett részeitől, melyek eltorlaszolták a végbelet.
Ez a helyzet gyakrabban fordul elő istállóban megkötve vagy szűk boxban tartott kancák ellése után, melyek tehát keveset mozogtak a vemhesség utolsó időszakában. A legelőn ellő kancáknál, illetve azoknál az egyedeknél, melyek elegendő mozgásra kaptak lehetőséget, a csikónak ritkán van szüksége az ellést követő bármilyen beavatkozásra.
Néha előfordul az újszülött sárgaság fellépése.
A kiscsikó újszülött sárgasága vagy hemolízises anémia, a születést követő 12-72 órában jelentkező betegség, mely az első szopás után jelenik meg. A beteg csikó sokat alszik, gyenge, ezért szinte állandóan fekszik, és az anya hívására sem kel fel. A szemek és a száj nyálkahártyája téglavöröstől a sárgás-zöld árnyalatig változó színt kap, míg normális esetben rózsaszínű.
Mindez azért következik be, mert az anyatejjel a csikó az anyjától olyan anyagokat, antitesteket vesz fel, melyek elpusztítják a vörösvérsejtjeit.
Ilyenkor a csikó vörösvérsejtjei, melyeket az apától örökölt és az anya vére, melyből az antitestek bekerülnek az föccstejbe, majd a csikó bélrendszeréből a vérébe, nem kompatibilisek egymással. Szerencsére ez nagyon ritkán fordul elő, de sajnos amikor bekövetkezik, igen magas a halálozási aránya, azért is, mert a diagnózist általában túl későn állapítják meg, és nem is könnyű felismerni. Amennyiben a tenyésztő észreveszi a betegség jeleit, a kiscsikó alapos megfigyelésével az első szopást követően, azonnal fel kell függesztenie a szoptatást, és értesítenie kell az állatorvost, aki megteszi a szükséges intézkedéseket a mesterséges szoptatás érdekében. Egy rövid, 36-48 órás mesterséges szoptatás után az anyatejjel való táplálás visszaállítható.
Ha csikója van, a kancát fejni kell, még ha nem is szoptat, egyrészt a tejtermelés fenntartásához, másrészt, hogy továbbra is elfogadja az utódját. Általában a tejtermelés hosszabb ideig tartó szünetelése csökkenti az anyai ösztönt és az anyaállat nem fogadja el a csikóját.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
