A lovas ülése a különböző jármódokban

A lovasnak, mielőtt bármilyen módon hatni akar a lóra, meg kell tanulnia elhelyezkedni és ülni a nyeregben oly módon, hogy ne zavarja a ló mozgását. A simulékony, puha, a ló mozgását követő ülés elsajátítása futószáron történik, annak érdekében, hogy a lovasnak ne kelljen a ló irányításával foglalkoznia. A lovas helyes ülésének első kritériuma az egyensúly. Az egyensúllyal nem rendelkező lovas folyamatosan zavarja a lovat: diszharmonikus mozdulataival vagy a ló száját, vagy a hátat bünteti. Egyensúlyban csak olyan lovas ülhet, akinek súlypontja pontosan a ló fölött helyezkedik el. Az egyensúly további feltétele, hogy a lovas megfelelő ritmusérzékkel tudja követni a ló mozgását. A lovas a nyereg legmélyebb pontján ül, laza derékkal, egyenes felsőtesttel és mélyen elhelyezkedő lábakkal. A helyes ülés előfeltétele, hogy a lovas válla, ülőcsontja és sarka egy függőleges vonalat alkosson.A túlságosan előretolt lábszár székülést eredményez, és a túlzottan hátratolt lábszárhoz hasonlóan lehetetlenné teszi a megfelelő segítségadást. A felsőtest megfelelő helyzete szintén nagyon fontos: túlságosan előretolt felsőtest esetén a súlypontunk megelőzi a lovat, míg a lovon hátradőlve a ló mögé kerül a súlypontunk.A lovas testének helyzetét a következőképp képzelhetjük el a lovon. Hasonlítsuk a lovast egy fához! Ülőcsontja az a pont, ahol a fa a földből kinő. A lábai, mint a gyökerek, mélyre nyúlnak, míg felsőteste, akár a fa lombkoronája, felfelé törekszik.

A lovas fejének helyzete igen fontos: egyrészt orientációs szempontból, másrészt mivel a fej igen jelentős részét képezi a lovas teljes testsúlyának. A rossz helyzetű fej tönkreteszi a lovas egyensúlyi állapotát. A lovas optimális esetben előrenéz, és fejét természetes testhelyzetben tartja. Lovagoljunk akár egyenes vonalon, akár íven, a lovas felsőteste mindig a haladás irányába néz, ahogy fejét sem oldalra billenti, hanem a felsőteste fölött, középen marad. A fordulatok lovaglása során tehát csak a lovas törzse fordul el: felsőtestének többi része nem dől semmilyen irányba. Combunkkal nem kapaszkodunk, hanem hozzásimulunk a nyeregszárnyhoz. Lábszárunkat folyamatosan lazán a ló oldalánál tartjuk. Sarkunk kevéssel a heveder mögött helyezkedik el. Lábunk talpvégnél, a lábujjak kezdeténél nyugszik a kengyelben. A kengyelszíj helyes testhelyzetünk esetén függőleges irányban mutat lefele. A sarok a lovas legmélyebben elhelyezkedő pontja a lovon, mely nem leszorítással, hanem a kengyel alátámasztása miatt kerül mélyebbre, mint a lábujjak.

A lovas karja súlyának megfelelően, természetes lazasággal pihen a törzs mellett. Kezünket úgy tartjuk, mintha egy pohár vízzel egyensúlyoznánk. A túlságosan leszorított vagy felemelt kéz ellehetetleni a ló szájával való megfelelő kontaktust. Kezünk körülbelül egy ökölnyivel a ló marja fölött helyezkedik el. Ideális esetben az alkar, a kéz és a szár egyenes vonalat képez a könyöktől a ló szájában lévő zabláig. A szár nem kapaszkodásra szolgál, hanem a lovas könnyű kézzel tartja azt. A szár a ló szájától a gyűrűs- és a kisujj között halad a lovas irányába és a mutatóujj felett hajlik vissza. A hüvelykujj a fölött átfutó száron nyugszik. Amennyiben nagykantárral lovaglunk, és két szár fut a kezünkben, az alsó szár a kisujj alatt fut.

A lovasnak egyetlen testrészével sem kell kapaszkodnia, hiszen egyensúlya tartja őt fenn a lovon. A lovas akkor tanul meg helyesen ülni, ha a különböző testrészeit egymástól függetlenül tudja mozgatni vagy nyugalomban tartani. A leggyakoribb és legszembetűnőbb hiba a kéz testtől való függősége, de a felsőtest statikussága, illetve a merev csípő és boka is gyakran előforduló probléma.

 Lépésben a fent leírt módon helyezkedünk el, és követjük a ló mozgását. Kezünk minden egyes lépésnél a ló szájának irányába mozdul, követve a ló nyakának előre irányuló mozgását. A ló nyakának szabad mozgását nem szabad akadályozni, hiszen négylábú társunk annak segítségével egyensúlyoz, ezért szüksége van a szabad nyakmozgásra az elengedett állapotban való munkához is.

Ügetés

A ló ügetését a lovas három különböző módon is követheti: tanügetésben, könnyűügetésben, illetve kétpontos könnyített ülésben is.

A tanügetés során a lovas folyamatosan ül a nyeregben. Csípője, lábszárai és teljes ülése laza, de nem ernyedt. A lovas hagyja, hogy a ló "felvegye a hátára" és hordozza őt. A lovas keze ilyenkor is finoman követi a ló nyakának mozgását.
Könnyűügetésben az ügetés minden második ütemére kiemelkedik a lovas a nyeregből. Az emelkedés nem felfelé, hanem előre-felfelé, a ló mozgásának irányát követve történik. A lovas felsőteste az emelkedéskor is függőleges marad. A lovas könyökének szöge minden kiemelkedéskor változik: így tartható fenn változatlanul a nyugodt kapcsolat a ló szájával. A lovas lába térdtől lefelé nem mozog. A lábszár továbbra is nyugodttan pihen a ló oldalán.

Kétpontos könnyített ülésben a lovas folyamatosan áll a nyeregben. Súlypontja ilyenkor a nyereg felett helyezkedik el. A lábszárak változatlanul a ló oldalán nyugodnak, míg a comb a ló mozgását követve, enyhén rugózik az ügetés ütemére. A lovas felsőteste ilyenkor előrébb kerül, mint tanügetésben. A kéz továbbra is a testtől függetlenül, puhán követi a ló mozgását.

Vágtában lovagolhatunk könnyített ülésben, vagy ülhetünk folyamatosan a nyeregben. Bárhogy is vágtázunk, a külső lábunk nem marad a hevedernél, hanem az alaphelyzethez képest körülbelül 10 centiméterrel hátrébb nyugszik a ló oldalán. A könnyített vágtában ezt leszámítva igen hasonlít a kétpontos könnyített üléshez. Amennyiben folyamatosan ülünk a nyeregben, arra kell ügyelnünk, hogy ülésünk és kezünk kövesse a ló vágtaugrásait.

Fel és leszállás:

Ahhoz, hogy lovagolni tanulj, előbb fel kell tudnod szállni a nyeregbe. Az alábbi kis leírás segít abban, hogy megtanuld, hogyan tudsz helyesen, és a ló számára is kényelmesen fel, illetve leszállni. Ha még nincs gyakorlatod, célszerű megkérni valakit, hogy fogja meg a lovat, illetve felszállásnál "tartson ellen", vagyis a másik oldalon nyomja le a kengyelt, hogy ne csússzon le a nyreg amikor felhúzod magad.
 

 Felszállás:

Mielőtt felszállsz a lóra, ellenőrizd, hogy a heveder jól meg van-e húzva. Ha rendben találtad, állítsd be mindkét oldalon a kengyelszíj hosszúságát. Úgy tudod megnézni, hogy mekkora méret jó neked, hogy tenyered nekitámasztod a kengyelszíj csatjához, a kengyelt pedig felhúzod a hónaljadig. Ha pont akkora, hogy a nyeregtől a hónaljadig ér, akkor jó a méret. Ha nem ér el addig, akkor értelemszerűen hosszabb kell, ha pedig túl ló, akkor rövidebb. Ha a kengyelek hosszúságát is beállítottad, akkor nincs más dolgod, mint felszállni. Fogd mindkét kantárszárat a kezedbe, a kengyelt pedig a jobb kezeddel fordítsd magad felé. Lépj bele a bal lábaddal, és húzd fel magad a nyeregbe, miközben jobb kezeddel a hátsó nyeregkápát fogod. Ügyelj rá, hogy amikor a jobb lábad átlendíted a ló háta fölött, ne rúgd meg, a nyeregbe pedig óvatosan ülj bele, ne huppanj. Értelemszerűen, mikor már felhúztad magad, de a lábad még nem teljesen lendítetted át, jobb kezeddel engedd el a hátsó nyeregkápát és fogd meg a kantárt. Mindig a ló bal oldaláról szállj fel. Ha úgy érzed, nehéz felemelni a lábad a kengyelbe, engedej a kengyelszíjon, különben nem fogod tudni felhúzni magad.

Leszállás:

Mielőtt leszállsz a lóról, állítsd meg. Ne felejtsd el megdicsérni sem. Ha ez megvolt, vedd ki mindkét lábad a kengyelből, és a kantárt nem elengedve dőlj előre, hogy bal kezed a ló nyakához simuljon, eközben lendítsd át a jobb lábad a ló háta felett, majd óvatosan ugorj a talajra úgy, hogy lábujjhegyre érkezz. Ha leszálltál a lóról, vedd át a kantárszárat a ló nyakán, és miközben fogod, húzd fel a kengyeleket. Mindig a ló bal oldalán szállj le.

Egy kis segítség:

Már tudsz helyesen ülni a lovon, de nem tudod, hogy irányítsd? Semmi baj, ebben a cikkben mindent megtuddhatsz a ló irányításával kapcsolatban!

A lovas által adható segítségek a ló irányítására szolgálnak, és mindenkor kiegészítik egymást. A megfelelő szemléletű képzésben részesülő lovas csak akkor kezdheti el tanulni a különböző segítségek alkalmazását, mikor már tud helyesen ülni. Ennek hiányában a segítségek ugyanis helytelen üléstől eltorzulnak, és hatástalanok lesznek. A lovas kétféle segítségekkel rendelkezik: egyrészt az úgynevezett természetes segítségekkel, melyek a kéz, a comb, az ülés, a testsúly és a hang; másrészt a külső, valamilyen eszköz révén alkalmazható segítségekkel, melyek közé többek közt a pálca, a sarkantyú, a különböző zablák, vagy a martingál tartozik. A külső segítségek a természetes segítségek kiegészítésére és megerősítésére szolgálnak, semmiképp sem helyettesíthetik azt! Tehát ha be szeretnéd lovad ugratni ügetésbe, de nem helyes a tartásod, nem adsz megfelelő csizma és testsúly segítséget, hiába vered a pálcával, azzal csak megzavarod, de nem fog elkezdeni ügetni, vagy ha mégis, az azért lesz mert megijed, és nem azért mert jól csinálod! A lovas segítségének a célja a ló irányítása, egyensúlyban, ezáltal a ló természetes mozgásfolyamatával harmóniában. Egy jól végrehajtott feladat után sose felejtsd el lovad megdícsérni!

A ló elindításához szükséges segítségek:

Ha el szeretnéd indítani a lovad, rúgd meg a csizmáddal. Nem kell bele nagyot rúgni, mert a kicsire is reagál, de azért ügyelj rá, hogy ne legyen annyira finom se, másképp a ló nem érzi meg, és bizonytalan lesz, hogy szándékosan rúgtad-e meg. Hangsegítséggel rásegíthetsz az elindításra. Ügyelj rá, hogy a szárakat ne húzd, de ne legyen túl laza sem!

A ló ügetésbe ugratása:

Ügetésbe úgy tudod lovad beugratni, ha a térdeddel szorítod, csizmáddal megrúgod, eközben a derekaddal a ló fara felől előre tolod. Közvetlen ügetés előtt vedd kicsit rövidebbre a szárakat, mert ebben a jármódban a ló feje kevésbé nyújtózik meg, és ha laza a szár, lehetetlen a kapcsolatfelvétel.


Vágtába ugratás:

Először is, mielőtt vágtába ugratod lovad, fontos, hogy leülj tanügetésbe, másképp nem lehet. Ha ez megvolt, szorítsd össze a térded, a külső lábad húzd feljebb egy kicsit a hevedertől hátrébb, a belső lábaddal pedig rúgd meg, miközben a belső szárat kicsit meghúzod. Ha nem sikerül beugratnod, használhatsz pálcát, de vigyázz vele, mert ha túl nagyot rácsapsz, hirtelen megugorhat, és rövid vágta helyett lehet, hogy galoppozni fog!

Vágtából ügetésbe váltás:

Vágtából úgy tudod lovad ügetésbe ?tenni?, hogy térdeddel jobban összeszorítod, kicsit hátradőlsz, enyhén meghúzott derékkal, a szárakat pedig finoman meghúzod. Ügyelj rá, hogy ne megrántsd a szárakat, mert ettől a lovad ágaskodhat is!

Ügetésből lépésbe váltás:

Ügetésből úgy tudod lovad lépésre ösztönözni, hogy leülsz tanügetésbe, meghúzod a derekad, nagyon picit hátradőlsz, és finoman meghúzod a szárakat. A szárakat nem kell nagyon meghúzni, mert akkor lovad lépésbe váltás helyett megfog állni.

Lépésből megállás:

Lépésből úgy tudod megállítani lovad, ha enyhén hátradőlsz, a szárakat pedig erőteljesen meghúzod, de nem megrántod!

Hátraléptetés:

Hátraléptetni úgy tudod lovad, hogy a jobb szárat húzod, miközben jobb csizmáddal előrehaladó segítséget adsz neki.

Jobbra és balra kanyarodás:

Ha jobbra szeretnél menni lovaddal, nézz a haladás irányába, finoman húzd a jobb szárat, majd a külső válladdal fordulj a kívánt haladási irányba.


Kis ívű fordulás (Például kisköröknél, kígyóvonalaknál):

Attól függően, melyik irányba szeretnél befordulni, használd az előbb leírt segítséget, miközben a fordulás irányához viszonyítva belső csizmáddal szorítsd, a külsővel rúgd.



Járóiskolán való áthaladás:

Ha járóiskolán szeretnél áthaladni (természetesen ügetésben, esetleg vágtában), ügyelj rá, hogy szemből menj rá. A rudak előtt egy picivel adj a lónak több szárat, hogy megnézhesse mi az, és ügyelj rá, hogy legyen elég lendülete. Ha felállsz a nyeregben, könnyíted a ló áthaladását, de könnyűügetésben is áthaladhatsz rajta. Ha ugratás előtt van letéve a járóiskola, ülj le a nyeregbe.